A hangszerről
 
Felépítés
 
Szintetikus testű és bőrű, egyiptomi stílusú Remo Doumbek
A dobtest anyaga lehet fa, fém, kerámia, de műanyag is. Formája homokóraszerű, de a kecses, apró testű dobok mellett djembét (távolról) idéző szögletes dobok is szép számmal léteznek.
Méretét általában a káva (bőr felfeszítésére szolgáló dobperem) méretével adják meg. A legelterjedtebb a 10 hüvelykes, de gyártanak 5 és 12 hüvelykes darbukákat is. A bőr tradicionálisan kecskétől vagy haltól származik, de ma már az összes sorozatgyátású profi dobon szintetikus (fényes mylar v. bőrszerű fiberskyn) bőrt használnak. A valódi bőrök közül a halbőr biztosítja az érzékenyebb ütőfelületet, ezért (különösen a kisebb dobokon) népszerűbb a kecskebőrnél. A hagyományos felépítésű (kerámia valódi bőrrel) doboknak van a legjobb hangja, de mivel a bőr feszessége (és ezáltal hangmagassága) a levegő mindenkori páratartalmával változik, ráadásul a kerámia test sem a legstrapabíróbb, népszerűségük igencsak megcsappant az új, jó minőségű szintetikus bőrök kifejlesztésével.
A fémtestű dobokhoz rendszerint imbuszkulccsal hangolható, cserélhető szintetikus fej való. A műanyagból léteznek hangolható és fixbőrös (ragasztott) változatok is, a fa- és kerámiatest viszont leginkább ragasztott vagy kötéllel rögzített, valódi vagy szintetikus bőrrel van felszerelve. A kerámiatestű, ragasztott állatbőrös hangszereket általában melegítéssel hangolják.
A két legnépszerűbb változat:
  1. Hangolható, szintetikus bőrös fémdob (strapabírósága és pergős hangja miatt)
  2. Ragasztott szintetikus bőrös kerámiadob (kiváló, dinamikus hangja miatt)
Hangok, játék
Minden darbukából sokféle hangot lehet kihozni, de többségük két alaphangra vezethető vissza:
  • A „dum” vagy doum hangot a bőr közepét 1-3 ujjal megütve lehet előidézni, ez a darbuka basszusa. Ez a dobtól függően lehet rövid és magas, vagy telt és hosszan tartó. (Jele: D)
  • A „tek”, vagy „tak” éles, rövid hang, a dob peremét kell hozzá megütni. (Jele: T)
Mindkét hangnak van egy „B” változata:
  • némított dum: ütés után a kezünket a bőrön tartva tompítjuk a hangot (meggátoljuk a bőr rezgését) (Jele: M)
  • ka: „másodlagos” tek. Voltaképp egy gyengébb, kevésbé hangsúlyos tek. (Jele: k)
 
A közel-keleti ritmusok neveket kapnak, és a következő jelölésük megszokott:
karsilama, 9/8-os ritmus (díszített változat)
 
1-+-2-+-3-+-4-+-5-|
D-tkT-tkD-tkT-tkT-|
A felső sor az ajánlott számolást, az alsó sor a hangokat jelzi.
Sokszor segít a ritmus kántálása:
 "DUM-tekaTEK-tekaDUM-tekaTEK-tekaTEK-"
 
A dobot kétféleképp lehet tartani,
  • török módra függőlegesen a két comb közt, vagy
  • egyiptomi módra vízszintesen, az egyik combon tartva. Ilyenkor az egyik kéz a dobot felülről üti.
Fajták, elnevezések
Különböző földrajzi régiókban különböző típusok terjedtek el, melyeket különbözőképp neveztek el:
  • Törökországban általában vörösrézlemezből készült, közepesen mélyre hangolt típust használnak, melynek telt dumja és fémes tekje van. Elnevezése darbuka, darabuka, tarabuka, derbouka, drbekki stb.
 
  • Egyiptomban alumíniumból öntik, semleges, magas tekje és rövid dumja van. Ez a legelterjedtebb forma, műbőr bevonattal is készül. Egyiptomban tablának hívják, amely azt jelenti, hogy dob. (Ez nem keverendő össze az indiai tabla dobbal.) A nyugati országokban doumbekként ismert.
  • A dohola vagy sombati nagy, mélyre hangolt egyiptomi darbuka
  • A zarb, más néven tonbak Perzsiában terjedt el. Fából vagy sárgarézből készítik, inkább kecske- vagy borjúbört feszítenek rá, hogy mélyebbre lehessen hangolni.